Puzzle

 2010.10.26. 15:21

Az önkénteseim fiatalabbik felének még mindig nincs napi rendes munkája, ezért külső segítséget vettünk igénybe egy német szervezettől és a már említett khmer kőrestaurátor családfőtől.
Találtak elfoglaltságot számukra, ami irodai és terepmunkából áll és az első betekintés alapján elég érdekesnek ígérkezik. Templomromokról származó kőtáblákat és szobrokat restaurálnak. A dolog a felméréssel és dokumentálással kezdődik. Pl. vannak fényképek a szobrokról kinyomtatva, azokra pauszpapírt tesznek és különféle szempontok szerint besatíroznak, vonalkáznak területeket. Pl. az egyik réteg a sérüléseket dokumentálja, a másik a törésvonalakat, a harmadik az élő környezet lenyomatait (pl. mohák). Mindegyik réteg 1-1 pauszpapírlap, ami dossziékba kerül. 1 szoborról több nézet is készül természetesen és látva a tárgyak mennyiségét, ez igencsak nagy munka.
A lapokat aztán gépre viszik, ott megvan a fotó és (nem Archi)CAD programban kézzel újrarajzolják a vonalakat, síkidomokat, így meglesznek a rétegek digitálisan is. Kukacoskodó kérdésemre, miszerint nem segítené-e őket, ha a pauszpapírokat precízen szkennelve már megkapnának rögtön a gépen használható digitális, vektoros rajzokat, nem tudtak egyértelmű választ adni. A német projekt-tagnak azért felcsillant a szeme, hogy hát igen, lehet, hogy ebben tudnék segíteni nekik. Valami alakfelismerő programmal biztos meg lehetne spórolni némi kézimunkát, bár az is igaz, hogy a rajzok a papíron jelen fázisban csak vázlatok, a pontos rajzok a gépen készülnek. Viszont lehet, hogy ez már okozat, azért nem pontosak a papírrajzok, mert úgyis nulláról újrahúzogatják a vonalakat, tehát ha lenne szkennelés, eleve pontosabban rajzolnának.
Hasonló tanácsokat szívesen adok még nekik ingyen, a komolyabb munkáért pénzt kérnék. Annál is inkább, mert a projektet részben finanszírozó Apsara szervezet (Angkor Műemlékvédelem) nem szórja 2 kézzel az ingyenes belépőket a romokhoz, még nekem sem, aki a terepen dolgozó önkéntesek munkáját felügyeli.
Másnap el is látogattunk egy múzeum alagsorába, ahol egy teremben sok és sokféle tárgy van felhalmozva. Egyszerű, de kiforrott módszerrel megy a puzzle összerakosgatása, a darabok (néha tonnásak) összeillesztése. A nehezebb darabokat természetesen nem elég valamiféle habarccsal összetapasztani. Mély lyukakat fúrnak amibe 6-12mm-es üvegszál rudak kerülnek epoxigyanta körítéssel. Az üvegszál rudak Németországból jönnek, egy fűrészlappal lehet őket vágni, de bika erősek és merevek; egy 10 centis darab simán megtart egy többszáz kilós követ a helyén anélkül, hogy mm-et is elmozdulhatnának a darabok. Azért az 1 db csörlő és raklapemelő mellé elkelne valami profibb szerkezet, amivel a többmázsás köveket pontosan egymáshoz tudják csúsztatni. Ottlétünk alatt rakták fel egy 2 méteres faragvány utolsó darabját, de ott már csörlőzni kellett, ékelni, emelni és ebbe még a khmerek is beleizzadnak.
Ezen kívül a rések esztétikai és strukturális javítására is számtalan technikájuk és anyaguk van.
Láttunk tehát egy cseppet belehullani a tengerbe, ahol százával várják a földből kikerült tárgyak (IX-XII. sz.), hogy dokumentálják, összerakják őket, majd további kutatói munkát követően valamelyik múzeumban vagy csak egy raktárban kössenek ki. Ennek ellenére nyilván minden darab más, új kihívás és sikerélmény lehet.
Szívesen fotóztam volna a tárgyakat és az eljárást, de vendéglátóink megkértek ennek mellőzésére, úgyhogy ez most csak próza.

A bejegyzés trackback címe:

https://vilagcsavar.blog.hu/api/trackback/id/tr822400562

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása