30-án estére már megvolt az éjszakai vonatjegyünk Saigonba és egy fasza szilveszteri bulinak néztünk elébe Vietnám legnagyobb és legforgalmasabb városában. Aznap Anna már nem volt valami jól, mert egy kisebb csomó nőtt a nyaka jobb oldalán, ami gyengüléssel és némi lázzal is járt. Ezért ő nem jött velünk egy klassz motorozásra a Nha Trang környékére. Mire hazaértünk, a dudor csecsemőfej nagyságúra kezdett nőni, ezért a hátralévő 3 órában még beiktattunk egy kórházi látogatást. Az események itt felgyorsultak, hívtak nekünk egy taxit a mindössze 2km-re lévő kórházba, ami egy korrekt kis intézmény egy nevenincs úton egy vasasbolt és itallerakat közt. Nem volt nagy várakozó tömeg és hamar bejutottunk az ügyeletes dokihoz. Amikor Anna félrehajtotta frizuráját, a szemei kissé elkerekedtek. Angolul elég jól beszélt, tehát még az egészségügyi szakszavakkal is egész jól elboldogultunk. Rögtön vérvételt, ultrahangot és az aznapi vonatozás elfelejtését indítványozta.
Mivel nekem is hetek óta volt egy kisebb problémám, én is bejelentkeztem a rendszerbe és az én panaszaimat is kivizsgálta. Arról van szó, hogy egy ideje a lábamon keletkező sebek nem gyógyulnak be, maximum nagyon lassan, sőt, közben a használt sebtapaszok miatt keletkező horzsolások helyén is újabb sebek keletkeznek, tehát egy megállíthatatlannak tűnő folyamat az egész. Nekem is vérvételt és ultrahangot javasolt, a vonatozást addigra már elfelejtettem. Nálam egyszerű az eset, egy kötőszöveti fertőzés (cellulitis) a nyereményem, ami megfelelő antibiotikumos és gyógyszeres kezeléstől elmúlik 1 héten belül. (Ez időközben egyébként jó úton halad.)
Anna viszont intenzívebb infúzióra szorult, ezért bent is maradt a következő 2 éjszaka, így a helyi szilveszteri mulatozás is ugrott, hacsaknem tekintjük helyinek a kórtermet. Szolidaritásból én is befeküdtem mellé, szűken, de elfértünk az ágyon. A kórházi személyzet nagyon kedves és segítőkész, valamint nem háborodtak fel azon sem, hogy bent töltöttem az éjszakát. A termünk egy 2 fős, kábeltv-vel ellátott szoba, tehát a szolgáltatásra nincs panaszunk.
A sok infúzióra Annánál is megjelentek a javulás jelei, de egyelőre úgy fest, hogy 4-e előtt nem távozhatunk a városból. Ez pont az a nap, amikorra Siem Reapba akartunk visszaérni, tehát a saigoni program egész biztosan rövid lesz és a Mekong-delta megtekintéséről is lemondhatunk. Én azért holnap elmegyek egy kis szigetes hajótúrára még, hogy elüssem az időt.