Tegnap egy 12 oras utazast kovetoen megerkeztunk a mar nagyon vart Siem Reapba. A busz ut valojaban nagyon kellemes meglepetes volt. Bangkoktol a hatarig nagyjabol 5 ora volt az ut, bar volt nemi csuszas az elejen. A Thai oldalon vart minket egy pasi, aki biztositott minket arrol, hogy mindenben segit. Egy vendeglonel pakoltak le minket a buszrol, ahol elvileg fel orat, valojaban pedig egy orat vartunk. Termeszetesen arra szamitottak, hogy fogyaztani fogunk, ami be is jott nekik. A pasi elkezdett papirokat osztogatni, amiket ki kellett toltenunk. A hataratlepeshez mindenkinek kellet kis papirka, ezen felul pedig az kapott meg egyet, akinek nem volt vizuma. Es akor itt jon egy jo tanacs: erdemes a vizumot elore elintezni, mert nagyjabol fele annyiba fog kerulni. Vagy lehet az ember bevallalosabb, es nem a pasit bizza meg ezzel a feladattal, hanem maga battyog el a hatarig es alkudozik a hatarorokkel. Erre a mi csapatunkbol egy angol bacsi es neje vallalkozott, akiket egy kisbusszal elvittek a hatarig. Oket nem lattuk tobbet.
Nekunk vegul a pasi intezte, es mivel ezzel levette a vallunkrol az ugyintezes gondjat es lenyegeben 1 ora alatt megoldotta, igy ugy iteltuk meg, hogy megerte.
Miutan meglettek a vizumok, bepakoltak minket kisbuszokba es elvittek a hataratkelohoz. Itt lenyegeben csak egy sor volt, ahol sokat kellett varni, de meg az is a turheto kategoriaban volt. Az egyre durvulo meleg miatt volt ez a resz nehezebb. Ami meg novelte a varakozasi idot az az volt, hogy a csapat minden tagjat bevartuk. Volt egy kinai lany, akivel altalaban minden ponton joval tovabb szorakoztak, mint a tobbiekkel. Ezen a szakaszon egyebkent mar egy masik srac lett a kiseronk, akinek a rovasara csak egy dolgot irhatunk, hogy a penzvaltasnal kodositett. Arrol probalt meggyozni minket, hogy jobban megeri thai bat-ba valtani es aztan azt atvaltani riel-be, mint a dollart kozvetlenul rielbe valtani. Ez eleg zavaros volt, de mivel egyre faradtabbak voltunk, nem nagyon volt eronk vegiggondolni. Az osztoneink annyiban azert mukodtek, hogy csak felig-meddig mentunk ebbe bele es nem valtottuk at az osszes letezo penzunket az o javaslatara.
Miutan mindezekkel megvoltunk es a kinai lany is atert a rendszeren, egy ujabb buszba szalltunk, ami mar a Siem Reap-i buszhoz vitt volna minket. Ez azonban sosem tortent meg, mivel elromlott. Ezt a kozelben csaszkalo utcagyerekek ki is hasznaltak es mint a zombi filmekben, elkezdtek bevenni a buszt. Az ablaknal vekony kis karocskak jelentek meg es folyamatosan kerleltek minket, hogy adjunk enni, penzt, stb. Szerencsere jott egy felmento busz es akkor mar tenyleg elindultunk a masik busz fele, majd pedig Siem Reapba. Innetol mar siman ment minden. Az utat szerencsere par eve megcsinaltak, igy nagyjabol 3 ora alatt utunk vegere ertunk.
A szallassal volt egy kis macera, mert eloszor egy olyan szallodahoz vittek minket, ami nekunk tul messze volt es le kellett futnunk egy kisebb meccset, hogy hozzanak vissza a belvarosba. De vegul siker koronazta minden tervunket, egy teljesen korrekt szallast talaltunk. Elso este meg negyen osztoztunk egy szoban Fodiekkal, de ma mar kapunk meg egy szobat, igy teljes lesz a kenyelem.
A varos egyebkent iszonyuan szuper. Tenyleg csak aradozni tudnek rola.
