Teljesen veletlenul tertunk be Fat Sam barjaba kozvetlenul azutan, hogy elso koh kong-i beszamolonkat megirtuk, hogy nemi turista informaciohoz jussunk. Valojabn azt szerettuk volna megtudni, hogy a 20$ mennyire realis, amire a motoros fickoval jutottunk vizeses latogatas ugyben. Kiderult, hogy a tulajnak, Fat Samnek, aki valoban egy eleg testes ficko, aznap reggel 10-kor szuletett David nevu fia. A gyermek egyebkent ott aludt egy kisagyban, frissen, ropogosan. Az agya le volt takarva egy haloval, hogy a legyek es a por minel kevesbe zavarja, de nagyjabol ennyire volt elzarva a kulvilagtol. A buszke apa es baratai vidaman iszogattak. Sam egyebkent velunk is kozolte kerek perec, hogy minden italat ma o all, tovabba ajanlott 3 helyet, ahol mindenfele kirandulasokat szerveznek. Vegulis egy kajakos, kirandulos turara fizettunk be.
Masnap reggel 9-re jott ertunk a ket turaszervezo. Mindketten nemetek, az egyik a tulaj, a masik pedig a turavezeto, Johannes. Kocsival kivittek minket a vizhez (egy torkolatvideknel), ahonnan mar csak Johannes jott velunk. Nagyjabol egy ora evezes utan kikottottunk a dzsungelnel es csak a legszuksegesebb csomagokkal folytattuk utunkat. Ez egy uveg viz volt.
Hatalmas koveken lepkedtunk egyre beljebb a dzsungelbe. Ahol mentunk, az az esos evszakban termeszetesen teljes egeszeben vizzel boritott, de most kenyelmesen lehetett haladni. Az en helyzetemet nemikepp nehezitette a nadragom, csak hogy mindig tortenjen velem valami... Amikor ki akartam szallni a kajakbol, Johannes figyelmeztetett, hogy csusznak a kovek, en nagy okosan bologadtam, majd nyakig belecsobbantam a vizbe. Nem csurom-csavarom tovabb a dolgot, eleg annyi, hogy kiszakadt a nadragom es ez nehol akadolyozott a haladasban. De miutan kozel, s tavol harman voltunk az egesz videken, annyira sok embert nem sokkoltam.
Osszesen 4 orat maszkaltunk a dzsungelben, majd visszaterve a kajakokhoz elfogyasztottuk a csomagolt ebedunket (ami benne volt az arban). Valamilyen currys tengeri finomsagokkal teli etel volt. Miutan kicsit pihentunk es en vegre megszabadultam az akkor mar terdig szakadt nadragomtol, ujra vizre szalltunk. Meg egy olyan 2 orat elevezgettunk, igy kellokeppen kifaradva kotottunk ki vegul kozel a varoshoz. Ide ertunk jott a tulaj ficko, akinek sajnos nem tudom a nevet, es elvittek minket a szallasunkra. Eleg kambodzsai modon preselodtunk be a kocsiba, kajakostul, evezostul, vizes cuccostul. Az elso ulesen a tulaj es kambodzsai neje ketten ultek.
Masnap az ujdonsult khmer motoros utazasszervezonkkel (mert idokozben belementunk a vizeseses turaba, valamint a bangkoki buszjegyunket is mar o intezte) indultunk a TaTai vizeseshez. Ket motorral mentunk, termeszetesen ket soforrel. A motorozas egyebkent eleg muris elmeny volt. Miutan a halalfelelmet sikerult legyurnom. Ez persze tulzas (minden szulo nyugodjon meg!). Alapvetoen igaz a kozlekedesre, hogy lassan, komotosan haladnak. Foleg, hogy nem a legmodernebb motorokkal nyomulnak.
A vizeses egyebkent iszonyu szep volt es lehetett benne furdeni. Termeszetesen ez is kepekkel illusztralva lesz majd erdekesebb.
