János tippjét megfogadva a bangkoki átszállásnál, ahol a párizsihoz hasonlóan volt 3 óra ücsörgési lehetőségem, betoppantam a Bangkok Airways várótermébe, ahol a beszállókártyámat felvillantva a csinos hölgy átnyújtott egy felhasználói nevet és jelszót tartalmazó cetlit és a váróterem felé mutatott. Itt az interneten kívül kávé, üdítő és sütemények széles választéka várja a megfáradt utast. Persze ingyen.

 

A párizsi reptéren is volt csomó nyitott wifi, de persze trükkösen minden cím a fizetős oldalra irányított. Ebben kicsit most megint Ázsia húzott el, na nem mintha a fizetős reptéri wifi üzleti modellje ördögtől való lenne.

 

Az Air France-nak is be akarok írni egy piros pontot. Kényelmes ülések, elég hely a lábaknak, pazar kaja. Az Airbus 340-es kecsesen emelkedett a levegőbe, épphogy köhintett egyet, aztán beállt nyílegyenesen irányba és meg se moccant a leszállásig. Nem találok rajtuk fogást. Sikerült aludnom is, a vártnál kipihentebb vagyok. Kiváncsi vagyok mit szolgáltatnak a Business Classon, mert ez a turista szint sem rossz.