Az esős évszak elég jól tartja magát. Ha nem is esik minden nap, de amikor belekezd, többnyire esténként, akkor eszeveszett intenzitással teszi és nem hagyja abba reggelig. A víz mennyisége jelentősen megnövekedett városszerte, a kis folyó feszített tükrű medencének látszik a partról és hidakról. A folyó melletti utak víz alatt vannak, néhol fél méteres mélységben. A bőrszandált érdemes műanyag papucsra cserélni, kivéve ha terepjáró van a segged alatt.

Egyik este a Peace Cafe-ban ragadtunk (hol máshol?) és nagyon úgy tűnt, hogy nem fogja abbahagyni (nem is tette), ezért értelmetlennek tűnt várakozni. Elindultunk haza az esőben, ami tényleg rohadtul esett, szinte fájt, de úgy voltam vele, hogy otthoni is bicajoztam már esőben és otthon vár a fürdőszoba. A laptopomat betettem a táskába szokás szerint és még egy nagy nejlonszatyorba is bebugyoláltam. Sajnos azt csak az otthoni bekapcsoláskor vettem észre, hogy nem indul és ennek oka az lehet, hogy az egyik szélén vizes. Jártam már úgy mobiltelefonnal, hogy vízbe esett, nem indult, de pár nap szárítás és alkoholos tisztítást követően visszatért belé az élet. A késői óra ellenére nem átallottam darabokra szedni a gépet és szárítani. Még másnap is világosban tisztogattam. Találtam is pár helyen lerakódást, só-kicsapódást, ilyesmit, amit nedves ronggyal meggyőző eredménnyel eltávolítottam. Sajnos a gép nem így gondolta, a mai napig nem tért vissza belé az élet.

Ez rohadtul bosszant, mert nemcsak szórakoztató elektronika, hanem munkaeszköz is. Bizonyos feladataimhoz pedig nem elég egy webböngésző a suli egyik gépén, hanem speckó programok is vannak az eszköztáramban, magyarul a saját rendszer elengedhetetlen.
Átmeneti megmentőm ismét András volt, aki egy öregecskedő és már le is cserélt laptopot bocsátott rendelkezésemre. Próbálták eladni, de a magyar billentyűzete miatt a kereslet alulmúlta a várakozásokat. Amíg Anna megérkezik november végén, addig ebből kell kihoznom a legtöbbet. Volt vele kis játék Linux fronton, miért is ment volna magától, de most már egész használható. A kómában lévő társát egyelőre meghagyom ebben az állapotban és lehet, hogy csak otthon fogom javíttatni, csak cserélni. Nem vagyok optimista, szerintem a bekapcsoláskor elpukkanhatott benne ez+az, emiatt hiába tisztogatom és szárítom, könnyen lehet, hogy alaplapcsere lesz belőle, ami sokszor nem éri meg, némi ráfizetéssel újat vehet az ember.

A minap megint jelenésem volt a khmer családnál, akik a folyó mellett laknak... Még a fenti fiaskó után is viszonylagos naivitással vágtam neki az útnak, táskámban a pót-laptoppal. Amikor a zötykölődős úton a bicajon küzdve az árral már térdig merültem a folyóban, eszembe jutott, hogy talán nem a legjobb döntés volt elindulni és mi van, ha András laptopjával együtt borulok a vízbe?
Nem így történt, de azt hiszem nem csinálnám meg mégegyszer és visszafele is inkább kerültem.

A képeken a szállásunk kertje, a suli bejárata és a folyó menti út látható. Mármint ezek a víz alá képzelendők.

A kutya sem akar a vízbe feküdni

Érkeznek a diákok