Február 3-án volt a kínai újév, és mikor ezen sorokat írom, már átléptünk a nyúl évébe. A készülődés már az ünnepet megelőző hetekben elkezdődött. Több tanítvány mondta, hogy vásárolni ment a szüleivel, vagy majd mennek, és hogy rokonokat és vendégeket várnak. Az éttermek, boltok és hotelek is lecserélték a karácsonyi díszítéseiket és az új ünnepnek megfelelőek kerültek elő. Ezek közül a legfontosabb egy kisebb fa, illetve valahol csak ág kihelyezése volt, amiről főként kis piros tasakok lógtak. Emelett még nyúl figurák is díszelegtek a fákon, de a piros tasak azért érderkes, mert abba pénzt csúsztatva ajándékba is adják gyerekeknek, vagy nőtlen férfiaknak.
Mivel itt sok a kínai származású család, az egész város bezsongott. Nagy utcabál nem volt, mindenki otthon ünnepelt.
Mi is kicsit belekóstoltunk a dologba. Főleg szó szerint, és ezt is, mint oly sok mindent ittlétünk alatt, a Long családnak köszönhetjük. Úgy egyébként egy rendes csütörtöki nap volt, a tanítás se lett lefújva, bár sok diák nem jött az ünnepre hivatkozva. Az iskola feletti szint Naryék lakása, ahova egyébként is fel szoktunk menni néha hogy Naryt meglátogassuk. Aznap is invitáltak, hogy lássuk, milyen is az ünnep. (Nary akkoriban még nem tudott lejönni az emeletről a betegsége miatt. Ez azóta szerencsére változott a kitartó gyógytornázás és a hatalmas gyógyulni akarásnak köszönhetően.)
A teraszra megterítettek a földre egy hatalmas lakomának megfelelő mennyiségű étellel. Ezek fő eleme egy egybe sült malac volt. Az ételek mellett kikészítettek még sört és üdítőket is. Naryék mindezek körül ültek a földön és mindig felbukkantak újabb családtagok, akik füstölőt gyújtva lehuppantak közéjük. Volt egy lábas, amibe időről időre belerakták az első és legfinomabb falatokat minden ételből, sőt, még némi sört és vizet is öntöttek rá. Ez az ősök része volt. Sőt, az összes finomságból ők ehettek minden élő családtag előtt. Phary mindig mormolt valamit, mikor a sógora a lábasba helyezett egy újabb falatot. Egyébként a szokásos viccelődős, nevetgélős hangulatban telt az ősök etetése. Mikor úgy érezték, hogy jól laktak (órák elteltével), a gyerekek vették kezükbe a dolgot. A már telepakolt lábassal és egyéb ajándékokkal lerobogtunk az udvarra, ahol mindezeket elégették. Az ősök igen jól jártak, kaptak pénzt, díszített papírlapokat, sőt, még papír mobiltelefont is.
Ezt követően a család is hozzáláthat az evéshez. A nagyobb család minden tagja egyszer csak felbukkant és evett, vagy csomagoltak neki. Mi is felkerültünk a vendéglistára szerencsére. Jó sok sör elfogyott és az este előrehaéadtával a hangulat természetesen csak fokozódott. Koccintani nagyon szeretnek, ezt egyéb bulikon is tapasztaltuk, és mivel sok családtaggal csak ennyit tudtunk kommunikálni, így ezt gyakorlatilag percenként nagy kacagások kíséretében 10 emberrel végignyomtuk.
