Mar ketten

 2010.12.02. 08:52

Ropke egy napi utazast kovetoen en is megerkeztem vegre Kamodzsaba. Erdekes volt, hogy most szinte otthon erzesem volt, ahogy a tuk tukba beulve elindultunk a repterrol a varosba. Most egy olyan gepen irok, ahol nem latszik az osszes irasjel, igy kisse lassan haladok. Boca a hatterben gepek belsejet porszivozgatja.

Eljottunk ahhoz a khmer hazasparhoz, akiknek a gepeit o tartja karban, hisz epp aktualissa valt az ellenorzes. Ebedre vendegul lattak minket es beszelgettunk. Van egy iskolajuk is, ahova epp szallingoztak a gyerekek a delutani orakra. Lehet, hogy januartol tudnek itt tanitani angolt. Mivel onnan mar csak 2 honapig maradunk, ezert vegig kell gondolni, es viszonylag hamar el is kell donteni, hogy erdemes-e ebbe most belevagni. A felesegnek nagy tervei vannak, fejlesztene az iskolat, szeretne nemzetkozi szintre emelni es ehhez jol jonne neki kulfoldi tanar. Eleg helyesen adta elo, nem volt tolakodo.

A gyerekek persze iszonyu aranyosak voltak, mind jo pici, nagy taskakkal. Az egyiket az anyukaja hozta es gyakorlatilag le kellett fejteni az anyja labarol. Aztan viszonylag hamar beletorodott, hogy be kell mennie az orara. A tobbseg egyedul jott, meg az egesz kicsik is.

Tegnap estetol en is ratertem a bicajos kozlekedesre. Este mentunk csak be vacsorozni, meg kicsit nezelodni. Sokaig aludtam, meg a meleg miatt csak keso delutan lettunk ehesek. Meg kellett allapitanom, hogy az en szivem is megkemenyedett mar a koldus gyerekekkel szemben. Foleg miutan Boca mondta, hogy vannak szulok, akik otthon uldogelnek, mig a gyerekeik az utcan kepeslapokat, meg egyebeket arulnak. Persze kivulrol meg mindig konnyu celpontnak tunok, mert egy kisfiu nagyon sokaig kitartoan alldogalt mellettem, pedig kerek perec kozoltem vele, hogy semmit nem fogok venni tole.

Boca mar teljesen beepult, sok helyen ismeroskent udvozlik, khmerul keri a szamlat, magabiztosan mozog mindenhol. Persze mindez normalis 3 honap utan, csak en most szembesulok vele.

Orulok, hogy itt vagyok, bar egy kicsit meg mindig hihetetlen, hogy eltelt egy ev. Meg kell szerintem par nap, amig teljesen atalok az itteni letre. Bar gondolhatjatok, hogy nem tul nehez megszokni a meleget es a finom gyumolcs turmixokat.

A bejegyzés trackback címe:

https://vilagcsavar.blog.hu/api/trackback/id/tr292487690

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

mily 2010.12.02. 11:05:26

dejóó :)
egy év! úristen!
sztm taníts!!!! ha van hol lakni meg adnak kaját sztm egy csomóan mennének angolt tanítani önkéntesek, és átvennék a helyed, vagy csak maradjatok kint :)

mukodj 2010.12.03. 11:24:37

Szia, Hahó! Itt Dalmád! Hát örülök, hogy épségben megérkeztél, érezd nagyon jól magad, vigyázzatok egymásra Bocával!
Most már eggyel több dolog lesz, hogy nagyon várjam a tavaszt! Nemcsak a hidegnek lesz vége, de Te is visszajössz, mert lesz mit bepótolnunk!
Addig is ölellek kisanyám! És ha van kedved, akkor taníts! A többin ne is gondolkozz!
süti beállítások módosítása