Ma reggel végre kiderült, hogy este elhagyhatjuk Nha Trang városát, ahol egy hetet rostokolni kényszerültünk holmi torok- és bőrbetegség miatt. Mindkettőnk állapota jelentősen javult a kezelés hatására, tüneteink ismét az ingerküszöb alá kerültek. Az alapos doki is már bízakodó és az eredeti tünetek 20%-ánál húzta meg azt a határt, amikor már Annának nem kell visszamenni a kórházba, tehát utazhatunk tovább. Kisebb adminisztratív fennakadást nem számítva, úgy tűnik, hogy anyagilag is rendezett a dolog, a biztosító állja a költségeket és nekünk nem kellett fizetni semmit a kezelésért és gyógyszerekért sem.
Én az egyik tétlen napon elmentem a közeli szigetekhez hajótúrázni Gáborral és Katival, akik Anna ismerősei és eredetileg Saigonban tervezünk Szilveszterkor összefutni. Mivel ők délről utaznak észak felé, itt történt a találkozás és a tapasztalatainkat is megoszthattuk egymással a mögöttünk hagyott országrészről. A hajótúra egyébként kis extra sörfogyasztással és akváriumi belépővel sem került 2000Ft-nál többe és amit ezért cserébe kaptunk, maximálisan kielégítő volt.
Összeszedtek minden utast szokás szerint a hoteljéből busszal, azzal kimentünk a közeli kikötőhöz. Ott aztán kiderült, hogy ez is egy igen komoly tömeget érdeklő kirándulás. A buszokról a hajók felé ipari méretekben terelték a turistákat. Nyitott hajókba ültünk be szorosan és kisvártatva indultunk is az első megálló felé. Idáig még egész aggasztó volt a méretek és a túl nagy rutinosság miatt. Halong Bay jutott eszembe, ahol ugyanígy kezdődött a móka és ilyen maradt végig. Itt azonban fokozatosan megjelent a személyes varázs és egyediség a programban. A személyzet pár hajósból és egy jó szövegelő érzékkel megáldott túravezetőből állt, aki először mindig vietnámiul, majd angolul mondta el bölcsességeit a mikrofonba (a turisták majdnem fele helyi volt). A vietnámiak sokat nevettek a szövegén, a külföldiek már kevesebbet, de azért az érződött, hogy nem teljesen kókler a fickó. Elég jól fenntartotta a közönség figyelmét azon a 10km-en amíg az első szigethez értünk. Itt egy kis búvárkodásra, fürdésre nyílt lehetőség. Gábor el is merült a habokban, én egyelőre csak a lábamat áztattam a parton. A következő etapon felszolgálták az ebédet. Az utastér padjait ügyesen egy egybefüggő nagy asztallá alakították, fél társaság maradt a széleken, másik felét felküldték a teraszra. Kipakoltak jó sok tányért kis húsokkal, zöldséggel, rizzsel, bár nem tűnt valami soknak. Ennek ellenére szerintem alig a felét ette meg a társaság, pedig finom volt. Mi magyarok ettünk a legtovább természetesen, pedig voltak lengyel és orosz utastársak is.
Már a kaja előtt mondta a vezér, hogy mivel szülinapja van, egy kis meglepetéssel készült. Ahogy eltakarították az ebéd maradványait, előkerültek a hangszerek: dob, gitár és egy fergeteges amatőr koncertet nyomtak le a meglepett, de igen elégedett közönségnek. Az esemény csúcspontjaként a szikár helyi túravezető egyszercsak transzvesztitának öltözve ugrott elő a háttérből, még tovább fokozva a poént.
A következő kikötőben még mindig tartott az ünnepi hangulat. Vezetőnk a vízbe ugrott és egy nagy úszógumihoz kötözött rekesz bort úsztatott be maga mellé, ezzel invitálva a közönséget, hogy aki követi példáját, hörpinthet az amúgy maximum aszali minőségű helyi vörösborból. Természetesen nem kellett sokáig várni a férfiközönség megmozdulására, sorra ugráltunk befelé, többen (köztük én is) az emeletről, rendesen áztatva a még hajón lévőket.
Innen aztán egy 3. szigetre vonultunk, ahol külön belépőért (500Ft) meg lehetett nézni egy közepes állatkerti akvárium komplexumot. Volt néhány érdekes darab benne, pl. 1.5 méteres böszme nagy halak, de alapvetően mocskos vízben tartott szerencsétlen állatokat lehetett látni. Az árát kis jóindulattal azért megérte.
Nagyon elégedetten köszöntünk el a társaságtól, igazán remek hangulatot csináltak. Maguk a szigetek nem voltak különlegesek, de ezzel a hozzáadott értékkel nagyon élvezhetővé tették. Annyira jól kijöttek az időből, hogy szerintem ezt a szülinapos dolgot csak kitalálták és valójában minden nap ezt a programot adják le, így mindenki privilégiumnak élheti meg a zenélést és vízben koktélozást.
Ma éjszaka átbuszozunk Saigonba, már reggel lesz, mire odaérünk. Mivel sietni kell már vissza Siem Reapba, valszeg csak 1 további éjszakát töltünk ott, vagy még annyit sem.
