Szereztem egy kis fizetős munkát is annál a kedves khmer családnál akik a magániskolát viszik. Van ott ugyebár egy gépterem pár géppel, amit egy helyi arc tart karban szarul, havi $50-ért. Ezért néha kijön és nem lehet tudni mit csinál, mert a gépeken kupleráj van és több vírus, mint ahány program. Nem is nagyon működnek egy idő után, a dolgok természetes rendje szerint.
Úgy tűnik, ennyi pénzért én is csinálhatom ezt a melót, hetente 1x kell kinézni hozzájuk. A gépeken meg is kezdtem a rendrakást, sőt, az egyikre már Linux került :). Mondtam, hogy próbálgassák és ha nagyon nincs ellenükre, akkor szokják meg, mert kevesebb gondjuk lesz vele. Kiváncsi vagyok az eredményre.
A kijárás egyébként kb. 2x 5km-es bicajozást is jelent, de a másik oldalon az van, hogy maradhatok akármeddig, amíg a gépek dolgoznak, csinálhatom a saját dolgomat is és eddig még mindig meghívtak ebédre. Ma pl. béka volt a menüben.
A pénzből ugyan nem lesz cukrászdám Bécsben, de azért a napi költségvetési hiányt pozitív irányba billenti. A családdal még vannak további terveim, lehet, hogy más közös üzletet is csinálunk. Holnapra meg is hívtak a 2 tanár önkéntessel egy kis pagoda-nézésre, mert most hosszú hétvégés ünnep van, ilyenkor a népek ételt adnak a szerzeteseknek helyi szertartások szerint, aztán a Tonle Sap tavat is megbámulhatjuk egy dombról.

Az előző alkalommal pedig megmutatták a család másik vállalkozását, egy krokodil farmot. Bántó zsúfoltságban tartják a dögöket egy kis medencében. Sokan élnek ebből, állítólag most jó üzlet a retikül.

Melléküzemágként kígyóbőrt is feldolgoznak, lenyúzzák a kígyót, a belseje megy a krokiknak kajához, a bőrt kiszárítják, elkötik a végét és közönséges bicikli-pumpával felfújják mint egy gumibelsőt. Így feszesebb, nem gyűrődik. Kis videon is megörökítettem a folyamatot, majd talán fel tudom tölteni. Több kép a galériában.