Egy átlagos ebéd alatt, ha siet az ember, kb. 3-4 csapat gyerek árus szokott megjelenni az asztalnál. Valami érthetetlen oknál fogva mindegyik pont ugyanazt a 3 könyvet, csomag képeslapot és tök ugyanazt a karkötő szettet árulja. Tényleg nincs kivétel. A procedúra is minden esetben azonos. 2x-3x próbálkoznak az eladással, egy nagyobb beszél, felvillantja a portékát, a kisebbek csak kísérők. Megkérdezi, honnan jöttél, de a válasz nem igazán érdekli őket, meg se hallgatják, továbbállnak. Az okosabbja még odaveti, hogy a fővárosa Budapest.
A karkötőkből 10-et is adnak egy dollárért, nem is néznek ki rosszul, de ha vennék is, nem úsznám meg a következőt, aki 2 perc múlva jön. Szerencsére még nem láttam turistát tőlük venni, szerintem már mindegyik olvasta az útikönyvekben vagy hallotta tanácsként, hogy ne vásároljon és ezzel tartsa fent ezt a rossz rendszert. Gyerekeknek és főleg ennyinek nem kell árulnia egész nap, ahelyett, hogy fociznának. Persze, nagy a szegénység, de azért nem annyira, hogy kajára is meghívassák magukat egy étteremben, márpedig némelyik ezzel is próbálkozik. Még rosszabbak azok, akik este, karjukban egy kábult csecsemővel koldulnak. Annak már a fejlődését is veszélyezteti.
Mivel sok civil szervezet működik a városban, aminek nagy része a gyerekek segítésére szakosodik, bárki segíthet rajtuk keresztül és biztos lehet benne, hogy a pénze jó helyre kerül. Persze a szervezetek közt is akarnak szélhámosok, de a közösség hamar kiveti magából őket, sőt, meta-szervezetek alakulnak, akik folyamatosan monitorozzák, kik mit csinálnak és egyfajta minősítő rendszerben ajánlják az adományozók figyelmébe a megbízhatóakat.
Természetesen az utcán is folyton odajönnek a kölykök. Annyira kialakult bennem ez a reflex, hogy múlkor amikor egy puccos hotelben egy kiállítás megnyitó fogadáson voltam jórészt nyugatiak közt, a helyben rohangáló gyerekcsapat láttán beugrottak ezek a reflexek és szinte szabadkoztam, hogy nem veszek semmit. Pedig azok jól öltözött helyi csemeték voltak és csak egymást üldözték a szobrok és koktélokat kínáló pincérek közt. Egész furcsa esemény volt ez a megnyitó, egy kis nyugati sziget, minden kellékkel, drága italokkal, erős légkondival, kerti szökőkúttal. Nyilvános és ingyenes volt, meg még érdekes is, kár lett volna kihagyni.