Meg megerkezesunk estejen egyeztettunk a Jelen Janossal a masnapi programrol, hisz utunk egyelen biztos pontja az volt, hogy vele kimegyunk 16-an Angkorba. A masnapi randit reggel 5-re beszeltuk meg, hogy egy szep kis napfelkeltevel inditsuk az egesz programot.

Szoval, frissen, vidaman elballagtunk a Janos hoteljehez reggel otre. Itt kiderult, hogy meg 2 tarsunk lesz a turara, Szendro Bori es Mihaly, az Angkor Royal Foundation helyi kepviseloje szemelyeben. Mindahanyan bepreselodtunk egy kocsiba es elindultunk. Janos szorgosan magyarazott egesz vegig, informaciok egesz hadat zuditva rank. Mi meg csak kapkodtuk a fejunket.

A sotet dzsungelen keresztul mentunk a kocsival, ami mar onmagaban kulonleges volt. Elso lepeskent jegyet kellett venni, ami teljesen profin meg volt szervezve. Tobbfele lehetoseg kozul mi a 3 napos berletet valasztottuk. A rengeteg neznivalo kozul Janos a Preah Khan nevezetu helyet szemelte ki nekunk. Lassan mar kelt fel a nap, amit mi meg a dzsungelben neztunk vegig, majd azutan mentunk be a romok koze. Mint kiderult, ez egy egyetem volt, ahol 10 000 diak tanult egyszerre. Egesz Angkor hihetetlen nagy teruleten fekszik, ami valtozo tavolsagokra levo romokbol all. Ezek a 9-12 szazad kozt epultek.

Igazabol en nem akarom ezeket a tortenelmi adatokat sorolni, mar csak azert se, mert az elkepeszto informacio halmaznak en csak a felszinet karcolom. Inkabb a rank tett hatasrol meselek.

Ez az egy templom rom is boven kitett 2 orat, hisz mindenki elboklaszott nezelodni, fotozni. Miutan vegig jartuk, elfogyasztottuk eletunk elso kokusz levet. Ez ugy nezett ki, hogy egy filigran kis khmer no lecsapta a kokuszdio tetejet es szivoszalat beletuzve atadta nekunk. Mindezt meg volt pofank megkoronazni egy kavezassal az Angkor cafe-ban, ami Angkor wat (ez az egyik leghiresebb templom) mellett van es nagyjabol ugy nez ki, mint egy meno parizsi kavezo. Csak meg Angkor wat is mellette van.

Mivel napkozben iszonyu meleg van, meg most telen is, ezert igazabol reggel es delutan erdemes kimenni boklaszni. Ezt a tanacsot meg is fogadtuk es Janossal, az elo lexikonunkkal 4 korul visszamantunk megnezni Banteay srei-t. Ez egy joval tavolabbi rom, kevesebben jutnak el ide. Elkepesztoen szep. Ha majd eljutunk addig, hogy kepeket is feltoltsunk, akkor ti is jobban fogjatok elvezni:)

Angkor, 2. nap

Mikor masodszor mentunk ki, mar magunkra voltunk utalva, sajnos Janos mar nem tudott velunk jonni. Egy olyan templom romot neztunk meg, amit probaltak olyan allapotban meghagyni, ahogy a felfedezok bukkanhattak a romokra. Felig meddig meghagytak a dzsungelt a falak es kovek korul, sok helyen fak nonek ki falakbol, indak kozul bujnak elo dombormuvek.

Ekkor tuk tukkal mentunk. A tuk tukos fiu persze iszonyu szimpi volt, mint nagyjabol mindenki itt. Kint vart minket, mig mi vegig neztuk a Ta Prohm-ot. Fajo szivvel sajnos nem tudtuk kovetkezo napra is munkaval ellatni, mert azt talaltuk ki, hogy bicajozunk.

Angkor, 3. nap

Ez egesz konkretan ma volt. Ismet hajnali 5-kor vagtunk neki a nagy utnak (sotetben, kinai lepattant kerekparokkal, helyi viszonyok kozt), hogy megnezhessuk a napfelkeltet. Sajnos Fodieknak vissza kellett fordulnia, mert a szalloban hagyta a jegyet. Bocaval kettecsken folytatuk utunk es Angkor wat elott bevartuk oket.

Ismet egy nagyon finom reggelit sikerult elfogyaztanunk. Kozben a helyi gyerekek folyamatosan gyozkodtek minket, hogy vegyunk kepeslapot, konyvet, karkotot, stb. A trukk persze az, hogy szuper aranyosak. De muszaj ellenallni. Vegul ebednel tortunk meg Agival es mindketten vettunk karkotoket.

De meg az ebed elott bicajozni indultunk. Nagy lelkesen karikaztunk fol-ala, sot, odaig mereszkedtunk, hogy letertunk a foutrol a falvak fele. Sokan a helyiek kozul Angkor teruleten elnek, az o teruletuk fele indultunk. A mosoly nagyjabol akkor fagyott az arcunkra - bar ez kepzavar, inkabb egett az arcunkra -, amikor a 35 fokban mar arnyekfoltokat hallucinaltunk es bokaig ert a por. Volt, amikor kilatastalannak tunt, hogy a romokig visszajussunk. Vegig remenykedtem, hogy nem ott lesz defektunk.

Amikor visszaertunk, az elso arustol vettunk 6 hamozott ananaszt, amit lenyegeben azonnal befaltunk.

Ebed utan meg megneztunk par helyet, hogy nehogy kesobb megbanjuk, de mar nagyon faradtak voltunk.

Holnap Fodiek Laosz fele idulnak, igy most fogjuk elkolteni a bucsu vacsinkat. 3 nagyon ehes ember all mogottem, igy mennem kell.

Tegnap egy 12 oras utazast kovetoen megerkeztunk a mar nagyon vart Siem Reapba. A busz ut valojaban nagyon kellemes meglepetes volt. Bangkoktol a hatarig nagyjabol 5 ora volt az ut, bar volt nemi csuszas az elejen. A Thai oldalon vart minket egy pasi, aki biztositott minket arrol, hogy mindenben segit. Egy vendeglonel pakoltak le minket a buszrol, ahol elvileg fel orat, valojaban pedig egy orat vartunk. Termeszetesen arra szamitottak, hogy fogyaztani fogunk, ami be is jott nekik. A pasi elkezdett papirokat osztogatni, amiket ki kellett toltenunk. A hataratlepeshez mindenkinek kellet kis papirka, ezen felul pedig az kapott meg egyet, akinek nem volt vizuma. Es akor itt jon egy jo tanacs: erdemes a vizumot elore elintezni, mert nagyjabol fele annyiba fog kerulni. Vagy lehet az ember bevallalosabb, es nem a pasit bizza meg ezzel a feladattal, hanem maga battyog el a hatarig es alkudozik a hatarorokkel. Erre a mi csapatunkbol egy angol bacsi es neje vallalkozott, akiket egy kisbusszal elvittek a hatarig. Oket nem lattuk tobbet.

Nekunk vegul a pasi intezte, es mivel ezzel levette a vallunkrol az ugyintezes gondjat es lenyegeben 1 ora alatt megoldotta, igy ugy iteltuk meg, hogy megerte.

Miutan meglettek a vizumok, bepakoltak minket kisbuszokba es elvittek a hataratkelohoz. Itt lenyegeben csak egy sor volt, ahol sokat kellett varni, de meg az is a turheto kategoriaban volt. Az egyre durvulo meleg miatt volt ez a resz nehezebb. Ami meg novelte a varakozasi idot az az volt, hogy a csapat minden tagjat bevartuk. Volt egy kinai lany, akivel altalaban minden ponton joval tovabb szorakoztak, mint a tobbiekkel. Ezen a szakaszon egyebkent mar egy masik srac lett a kiseronk, akinek a rovasara csak egy dolgot irhatunk, hogy a penzvaltasnal kodositett. Arrol probalt meggyozni minket, hogy jobban megeri thai bat-ba valtani es aztan azt atvaltani riel-be, mint a dollart kozvetlenul rielbe valtani. Ez eleg zavaros volt, de mivel egyre faradtabbak voltunk, nem nagyon volt eronk vegiggondolni. Az osztoneink annyiban azert mukodtek, hogy csak felig-meddig mentunk ebbe bele es nem valtottuk at az osszes letezo penzunket az o javaslatara.

Miutan mindezekkel megvoltunk es a kinai lany is atert a rendszeren, egy ujabb buszba szalltunk, ami mar a Siem Reap-i buszhoz vitt volna minket. Ez azonban sosem tortent meg, mivel elromlott. Ezt a kozelben csaszkalo utcagyerekek ki is hasznaltak es mint a zombi filmekben, elkezdtek bevenni a buszt. Az ablaknal vekony kis karocskak jelentek meg es folyamatosan kerleltek minket, hogy adjunk enni, penzt, stb. Szerencsere jott egy felmento busz es akkor mar tenyleg elindultunk a masik busz fele, majd pedig Siem Reapba. Innetol mar siman ment minden. Az utat szerencsere par eve megcsinaltak, igy nagyjabol 3 ora alatt utunk vegere ertunk.

A szallassal volt egy kis macera, mert eloszor egy olyan szallodahoz vittek minket, ami nekunk tul messze volt es le kellett futnunk egy kisebb meccset, hogy hozzanak vissza a belvarosba. De vegul siker koronazta minden tervunket, egy teljesen korrekt szallast talaltunk. Elso este meg negyen osztoztunk egy szoban Fodiekkal, de ma mar kapunk meg egy szobat, igy teljes lesz a kenyelem.

A varos egyebkent iszonyuan szuper. Tenyleg csak aradozni tudnek rola.

 Csak, hogy kicsit szinesitsem a Boca eddigi leirasait, en is irok par dolgot.

A megerkezes valoban eleg eles valtas volt az otthoni viszonyokhoz kepest. Kijonni a repuloterrol, olyan volt, mintha egy uszodaba leptunk volna. A jo kis meleg azonnal feledtette velem a tenyt, hogy hulla faradt vagyok. Azonnal mindent latni akartam es izgatottan nezelodtem. Ez a lelkesedesem kb 15 perccel a buszrol valo leszallas utan el is illant. Huzta a hatam a taska, meleg volt, az otodik ember jott oda megkerdezni, hogy mit keresunk es hogy majd o segit. Viszonylag hamar talaltunk hotelet. Megneztunk azert meg parat, hogy nehogy nagyon rafaragjunk, de ez teljesen jonak bizonyult. Kicsit egy kolira emlekeztet, es a Fodinak is ez volt az elso megjegyzese, mikor tegnap befutottak. De tiszta es nagyon kedvesek az itt dolgozok.

Ez egyebkent alapvetoen jellemzo az itteniekre. Termeszetesen a tobbseguk el szeretne adni valamit es a kedvesseguk epp ezert nem teljesen onzetlen, de mar olyan is volt, aki csak kivancsisagbol odajott hozzank beszelgetn es mindenfel jo tanaccsal ellatott minket.

A tegnapi napbol mindenkepp ki kell emelnem egy kulon programomat, ami ertheto modon a Bocat nem igazan hozta lazba. Elmentem ugyanis egy kis arckezelesre. Gyakorlatilag az utcara volt kirakva kb 10 agy, amiken szepen el lehetett heverni, hogy az apro kezu kozmetkusok megszepitsenek. Az agyak elott meg szekek is voltak, ahol labmasszazst lehetett kerni. Mar este volt mikor odamentem, es ez utolag eleg jo otletnek bizonyult. Lagyan fujdogalt a szel, mar nem volt olyan meleg, pont jo zene szolt es kozben kb 10 fele pakolast, meg kremet kentek ram, majd mostak le. Minden lepeshez meg arcmasszazs is jart es valahogy tokeletesnek ereztem a helyzetet. Hazafele setalva, mar-mar teljesen elandalodva, hogy milyen tokeletes ez az este, atspurizott elottem az uton 2 patkany.

Ezutan mar a Bocat is sikerult meggyoznom, hogy menjunk el massziroztatni, hisz nagyjabol 2 perc setara 2 kis szalon is van az utcaban. Termeszetesen az is szuper volt. Lab, nyak es vall-masszazst kertunk, ami osszessegeben tobb, mint egy ora volt es nagyreszt labmasszazst jelentett. Az a no, aki engem masszirozott, tobbszor is elamult, hogy mennyire merevek az izmaim, es a Bocat masszirozo masik no is elismeroen megtapogatott. De legalabb lattak, hogy tenyleg szuksegem volt a kezelesre.

Mindezek utan persze sejthetitek, hogy nehez nem kogazdag nyugati turistanak erezni magamat. Nem tul gyakori elmeny ez szamomra.

Ma az utcan egy pasi lecsapott rank, hogy kik vagyunk, mik vagyunk, meddig maradunk, honnan jottunk, stb. Pikk-pakk beszervezett nekunk egy tuk-tukost, es felirogatott 4 latvanyossagot, hogy oda vigyen el minket. Meg az arat is lealkudta nekunk. Boca kicsit szkeptikus volt de vegul meggyoztem, hisz nagyjabol 30 ft forgott kockan. A tuk-tuk szerintem nagyon vicces kis jargany. A 4 felirt templombol vegul 3-ba jutottunk el, sajnos 2 zarva volt, mert epp valamliyen ceremonia folyt. Igy is volt mit nezni, setalgattunk a kertben. Az elso helyen, a nagy buddhanal, termeszetesen 2 fogatlan neni egybol ram sozott egy kis kalitkat 5 pici madarral, hogy engedjem szabadon a szobor elott es akkor szerencses leszek. Raereztek, hogy kire kell lecsapni, mert nana, hogy kiengedtem a  pici madarakat. Gyanitom, hogy este szepen ugyen ez a ket fogatlan neni befogja oket. De sebaj.

A tuk-tukosnak vegul nem is kellett fizetnunk. Kiderult, hogy valami akcio kereteben, ha ravesz minket, hogy bizonyos boltokba bemenjunk, o valami kupont kap. Igy kenytelenek voltunk 2 ekszerboltot es egy indiai szabot felkeresni. Csak 5 percet kellett nezelodnunk es ez a pasinak megerte. Bar eleg furan hangzik. Termeszetesen nem vettunk 3 millio ft ertekben gyement gyurut.

Most befutottak Szalmaek is, igy kavezunk veluk egyet a sarki kavezoban.

Megvan a holnapi buszjegy Angkorig. Tegnap tok veletlenul abban az utazasi irodaban erdeklodtunk, nem tudjak-e veletlenul melyik palyaudvarrol indul a hatarra a busz, ahol egyetlen cegkent helybol szerveznek ilyet. 550 petak fejenkent, ami kb 3300 Ft. A hataron persze at kell szallni egy masik buszba, ami benne van az arban, de a minoseget majd csak a helyszinen tudjuk meg... Az ut reggel 8tol este 8ig tart. Azt mondtak a hataratlepessel nem szokott gond lenni, mindenki megkapja a vizumot es felszallhat a buszra meg aznap.

Kurva meleg van. Mar a repterrol kifele sejtettuk h ennek fele se trefa, aztan ez egyertelmuve valt amikor a szallason vegre ledobhattuk atizzadt ruhainkat. Otthon a csucs kanikulaban van ilyesmi meleg. Ejjel nyitott ablak mellett takaro nelkul alszunk.

Lehet h nincs tobb 30 foknal, de a paratartalom igen magas. Mindezt nem panaszkodasbol irom.

Leszalltunk Bangkokban egy unalmas repules utan. Nekem vegig volt egy alap fejfajasom az alacsonyan tartott legnyomas miatt amit allitolag azert alkalmaznak h kevesbe stresszeljek az embert. Engem kifejezetten stresszelt az allapotom. 2x volt kimutathato mennyisegben kaja, ez eppen eleg volt arra h az ehhalalt elkeruljuk. Az amszterdami jaraton 1db nyavalyas szendvicset adtak reggeli gyanant, valszeg ott sikerult megalapozni a folyamatos ehseget amit az emlitett 2 kaja tenyleg csak atmenetileg tudott ellensulyozni. Az Amszterdam-Bangkok ut 11 oras volt, sajnos aludni nem nagyon sikerult. Azert ahhoz kepest kibirhato volt.

A repteren konnyen atjutottunk az ellenorzeseken. Jol jott h vegul sikerult meg otthon vizumot szerezni, mert abban az allapotban nem lett volna jo tovabbi sorokat vegigallni.

Korrekt busz hoz be a varosba, ki van tablazva szepen minden. Itt mar biztosan veri a magyar lehetosegeket.

A repter es a belvaros kozt szeles utak vezetnek be, kifejezetten Floridara hasonlit. Beljebb mar persze megjelennek az azsiai vonasok. A Khao San uton tesznek ki, ez lenyegeben a hatizsakos turistak kedvenc celpontja sok hotellel, bolttal, etteremmel. A szallasunk a kozelben van egy csendesebb reszen, bar epp az ejjel neheztuzersegu petardakat robbantottak, meg a macskak kisebb megszakitassal vegig itt kamatyoltak az ablakunk alatt.

Az idoatallas nem megy konnyen mert pont reggelre erkeztunk, tehat kihagytunk egybol egy ejszakat. Sok dolgunk nincs, maszkaltunk kicsit a kornyeken es sokat pihenunk. Most kezdtunk helyrejonni.

Fodiekat ma estere varjuk. Remeljuk ok hamarabb atallnak, mert holnap mar indulunk Kambodzsa fele h 15. estere biztosan odaerjunk meg egy hatarmenti szarakodast, ottragadast is belszamolva.

Ezen a blogon követheted 1 hónapos délkelet-ázsiai utunkat, meg talán majd továbbiakat is. Alapvetően az otthoniakkal való kapcsolattartásra, az sms-ek kiváltására szánjuk, tehát nem ígérünk semmi olyasmit, hogy itt naponta frissülő videoblogban mondjuk el véleményünket magunkról (© Havas Henrik, Klubrádió). Ha lesz sok idő, internet lehetőség és kedv, akkor van esély leírásokra, fotókra, de ez itt se nem világkörüli út, se nem vagyunk nagy írók, szóval inkább a hazatérés utáni személyes, képnézegetéssel egybekötött élménybeszámolóra helyezzük a hangsúlyt.

Ha rengeteg hasznos információ szorulna belénk közben, vagy utólag amit más utazók hasznosíthatnak, azt megosztjuk.

Internetes próba-jogosítvánnyal rendelkező, nyugdíjas olvasóink figyelmét felhívjuk, hogy lehet nekünk üzenni itt a Szólj hozzá... lehetőséggel élve, de annak tartalmát minden más olvasó is látja. Személyesebb üzeneteket tehát inkább emailben írjatok!