16 éves csajok szoktak úgy bloggolni, hogy "Na, ma sem történt semmi érdekes", itt most nem ez a helyzet, de túl sok fontos mégsem esett.
Megkaptam a banktól a pénzfelvevős kártyámat, amivel valszeg semmi mást nem tudok majd csinálni, mint ami a nevéből következik, de még az a meglepetés is érhet, hogy fizethetek vele boltban. Mivel házszámokat nem tartanak nyilván valamilyen okból - rejtély, hogy eddig hogy úszták meg, de lehet, hogy a 21. századot már kibekkelik nélküle - az nem játszik, hogy postán kiküldik. Azért nagyon messzire nem kell érte menni, kb 2 perc bicajjal.
A szokásos csaj fogad, már ismer, nem kell igazolnom magam, veszi is elő a papírokat. Most is aláírok vagy hatot. Kibontja a borítékot, amiben a PIN kódom van. Ezen kicsit meglepődök, úgy tudom azt az ügyfél szokta otthon, teljes magányban. Rámutat, hogy ez a PIN kódom, amit majd az első ATM használatkor meg kell változtatnom. Na jó, ez utóbbi követelménnyel némileg menti a helyzetet. Teljes értékű ügyféllé váltam.
Esténként enni erre az olcsó kifőzde sorra szoktam menni egyedül, de van amikor a társasággal is. Itt vagy 5 család verseng a vásárlók kegyeiért néha zavaró képi- és hanghatásokkal. Közülük a legkedvesebb a középső társaság, fiatal apa pincérkedik, anya hátul főz, tinédzser-forma lány a marketinges. 2 alkalom után már kedvesen integetnek, amikor arra járok és hasonló hálával búcsúztatnak. Amikor nem hozzájuk megyek, hanem egy mellette lévőbe, önironikusan sajnálkoznak, de kitartóan mosolyognak, mint akik értik a szándékaimat, hogy próbáljunk ki mást, adjunk esélyt a többieknek is, de ott van a szemükben az elvárás, hogy holnap azért csak menjek hozzájuk. Amúgy minőségben nem nagyon látok különbséget a kajában és az árak is tökéletesen egyezőnek tűnnek, így a döntés a humán-faktoron múlik. Sajnos csak 5 felé szoktak kinyitni, így az ebédet nem náluk költöm el, de olyan már volt, hogy 4kor odaálltam és a kedvemért felállították a sátrat és belefogtak a műszakba.
Holnap (azaz inkább ma) este nagy karaokés buli lesz az önkéntes társaságban (nem nekem szervezték). Már a megismerkedésünk napján a vezető csajszi invitált, hogy szoktak ilyet tartani szerdánként és jöjjek csak, a mély hangom jól fog jönni... Hát, mondtam, hogy nagyon sok sört kéne ahhoz invesztálni, hogy ez bekövetkezzen, de azért elnézek.
