A sors különös fintora, hogy az ember eltávozik fél évre otthonától valami érdekes, szép dolgot csinálni ingyen, önkéntes alapon, miközben otthon eddigi felnőtt életének legtrógerebb emberei kerülnek hatalomra akik minden aggresszivitásukat és pofátlanságukat bevetve vetődnek rá magánnyugdíjpénztári megtakarítására. A legszemetebb módon, a legalapabb korrektséget is nélkülözve nyomnak át egy törvényt a 2/3-os autista frakció segítségével és persze a kis köcsög vezérnek volt pofája választási szabadságról beszélni a minap.
A sajtóból már minden 80 IQ feletti polgár megtudhatta, miben áll ez a választás, már aki vette a fáradságot. A mi speciális esetünk azt hiszem jól demonstrálja az orbáni értelemben vett döntési szabadságot:

Ha tényleg nem akarod, hogy elraboljuk a megtakarításodat és voltál olyan szánalmas lúzer, hogy külföldön tartózkodsz, akkor szíveskedjél elfáradni személyesen a legközelebbi nagykövetségre, akkor is ha az nincs abban az országban, ahol sütteted a hasad. Ha annyira kell az a pénz, akkor menj a szomszédos ország követségére 1 napos utazással, határátkeléssel, vízumintézéssel. Állj sorban órákig a napon, viseld el, hogy a határőr-asszisztens thai kurva még lehúz egy kis pénzre fénymásolás címén. Különben is örülj, hogy tartósan tartózkodsz kint legalább 90 napig és erről még munkaszerződésed is van, ugyanis ha ezek bármelyike nincs meg, akkor beszoptad; vastagon leszarjuk ugyanis, hogy a komcsiktól kaptál útlevelet és jogodban állt külföldön lenni, másképp nem nyilatkozhatsz. Egyenlő állampolgári esélyek? Ne röhögtessél már!
Sőt, az utolsó pillanatig bizonytalanságban tartunk, hogy minden megvan-e a nyilatkozathoz, hátha közben mégis meggondolod magad és mienk a pénz. Ha kell, még a saját törvényünket is szigorúbb követségi utasítással fejeljük meg az utolsó napokban, hogy ne legyen elég egy szaros másolattal igazolni a munkaszerződést (jogviszony valószínűsítése, ld. törvény), hanem eredeti példánnyal, kibaszottul hitelesen (ugye ilyen is van nálad, mégha a PTK illetékessége Délkelet-Ázsiára nem terjed ki).

De bekaphatjátok mind, végül sikerült elétek tolnom minden papírt és nyilatkoztam. Inkább megtartom a pénzt, gondoskodom magamról, a szerencsétlen államotokban nem vállalok munkát (így adót sem fizetek) belátható ideig. Szolgálati időt úgysem kapnék cserébe és hülye azért nem vagyok. A ti nyugdíjatokat fizessék azok a marhák akik 3 év múlva is megszavaznak titeket. A kedves vezér pedig leegyszerűsíti a döntést, hogy hazaköltözzünk-e vagy még eltöltsünk pár évet errefelé. Hajrá Magyarország!

Nézzük azért a kényszerutazás jó oldalát: Bangkok végül igazán kellemesre sikeredett, tulajdonképpen nosztalgiáztunk sokat, mert nekünk Bangkok volt az első kultúrsokk a régióból. Pár régi bevált és új helyet is meglátogattunk, Andrással és Eszterrel jókat mulattunk a Kao San Road környékén. Véletlenül ültünk be egy kis étterembe, ahol főúrhölgyről kiderült, hogy rendszeresen jár Magyarországra, kicsit gagyog is magyarul, mert egy magyar partnerrel masszázsszalont visznek Pilisvörösváron. Komoly ajtók nyíltak meg, egy Unicumos üveg például és jelentős kedvezményt is kaptunk az árakból. Ott és akkor jó volt magyarnak lenni.