Megcsap a trópusi levegő illata, már ismerős. Beinvitálnak a váróterembe, minden nagyon szép, tiszta, kertes épületkomplexum, kb mint egy svájci szanatórium. 12 db makulátlan egyenruhás tiszt ül félköríves sorban a fogadásomra. Az elsőnek odaadom az útlevelem és az utolsótól vehetem át. Adják sorra egymásnak, ahol nagyobb a távolság, ott épp megfelelő erővel pöccintik. Nagyon komolyan veszik a munkájukat, amit számítógéppel is segítenek.

Még a bőröndöm is megjött egyben, csodás. Az ajtón túl lecsapnak rám a taxisok, de látszik, hogy nem a szokásos lehengerlő módon, hanem csak tesséklássék alapon. Jól is öltözöttek és még itt is tiszta mindent. Némelyik taxis kezében név, hotel tábla. Megzavarodom kicsit, hogy tényleg Kambodzsába érkeztem-e? Tuk-tukosok sincsenek sehol, keresem a kandi kamerát. Igazából én is várok egy névre szóló fuvart, mert lefoglaltam egy szállást, amihez ingyenes reptéri fuvar is tartozik. Mivel nem látok ilyet és ráérek, elbeszélgetek az egyik szimpatikus taxissal. Kiderül, hogy itt csak motorosok és autós taxik vannak bent, tuktukosok csak akkor ha konkrét emberhez jönnek. Mivel nagy a bőröndöm, motor kilőve, taxi a városba $7. Határeset, ki lehet bírni, de azért lelkiekben olcsóbbra számoltam, mert azt tudni kell, hogy itt a reptér csak néhány km-re van a belvárostól. Még teszek egy gyenge próbálkozást, hogy azért ugye a 7 dodó még alkuképes, ugye? Hát az nem, és egy pult felé mutat, ahogy meg kell rendelni a taxit, kapok blokkot és jön a taxi rögtön. Ez tényleg inkább Luxemburg. Ja, az imént említett taxisnak mesélem közben, hogy a Samdech Euv középiskolához lesz közöm, ott fogok önkénteseket igazgatni, meg talán a számítógépparkot gatyába rázni. Ő meg ott a tornatanár. Kis város.

Megunom a várakozást, ússzon a $2 foglaló amit a szállásfoglaláskor kicsengettem online, amúgy is rájöttem, hogy mivel Dóra a Smileys-ban szállt meg, jobb is lesz nekem ott pár nap, vagy a közelben, mert ez a lefoglalt kicsit kiesik. Szimpatikus fiatal taxis hoz be, lassan vezet, kb 40 alatt megy végig, ahogy mindenki más. Jól beszél angolul, így vele is szóba kerül pár dolog. Elteszem a névjegykártyáját, mert lehet, hogy a lakásbérléshez tud majd segíteni. Mondom neki, hogy a Smileys érdekelne, de ha tud olcsóbbat a közelben, velem lehet beszélni (mert a Smileysról közben az a hír járta, hogy nincs már szoba $10 alatt és a wifi sem sűvít minden szobában. Elvisz egy másik helyre, ami egyébként még jobb helyen is van, ott $8 egy csinos kis szoba wifivel, hűtővel, tv-vel. Elkönyvelem, de megnézetem a Smileys-t is, ha $10-ból kijön, akkor azt választom.

Na, a Smileys előtt pont belefutok Andrásékba, akik a legközelebbi magyar ismerősök a városban és esedékes volt őket is értesítenem az érkezésemről. Kisvártatva előbukkan Dóra is, így akkor megvan a találkozó, megbeszéljük, hol folytatjuk közösen, én meg visszamegyek a 8 dolláros helyre.

Este sörözés, gyümölcs lassi, majd frankó indiai kaja, utána megint sörözés egy jó helyen, ahol az asztaltársaságok kvízversenyt játszanak mindenféle témákban. Mivel angolok a szervezők, sok angol vonatkozású kérdés van, András 2 angol cimborája meg még sehol. De aztán előkerülnek és elcsípjük a 4. helyet.

Sajnos a mostani szállásomon se fogok sokáig maradni, mert a wifi állandóan lebont.