Hihetetlen, de megtortent: leszallt a lila, vagy rozsaszin kod az agyamrol es kepes voltam nem cukifalat csodalenynek nezni egy helyi embert. Ehhez csak egy battambangi tuktukosra volt szukseg. Mondjuk szegenynek annyiban nem volt konnyu dolga, hogy pont megjott... Sokan tudjak, hogy ez mit jelent. Meg Angkorban elhulve neztem, hogy amerikai tinik leulnek ebedelni a tura kozben es a helyi turavezetojuket nem hivjak meg legalabb hogy uljon veluk egy asztalhoz. Na, mi meghivtuk a mi emberunket reggelizni, hogy jaj szegeny ne alljon ott, amig mi eszunk. Mar az elso percekben latszott, hogy fura az egesz. O se nagyon tudott ezzel mit kezdeni, eleinte csak botorkalt, aztan meg tok lelkesen rendelt. Ekkor kezdtem azt erezni, hogy innentol 2 penzeszsakot fog bennunk latni, amibol a maximumot ki kell szedegetni.
Lenyeg a lenyeg, hogy nekivagtunk a turanak. Elozetes megbeszelesunk alapjan mi azt hittuk, hogy a 15 $, amit a fiu emlitett, valoban 15$-t jelent, ennyiert visz korbe minket a kornyeken.
Elso allomas a bambusz vonat volt. Ez alapvetoen egy eleg jopofa dolog, egy kis takolmany, kb 20 perc az ut egyik iranyba, majd vissza ugyan ott. Tehat lenyegeben 40 perc egy babmusz lapon. Eleg vicces, de a 10$-t, amit valoban elore mondtak, nem erte meg. Mi azt hittuk, hogy mint minden eddigi fizetesnel, itt is tudunk majd alkudni. Neki is futottunk, de a masinisztarol gyakorlatilag lepattant minden szavunk. Nagyjabol a 2. mondattol nem nezett rank es a tuktukosnak kiabalt, hogy gaz van a hulye feherekkel. A tuktukos, mint egy kozvetito halalra valt arccal gyozkodott minket, hogy dehat elore tudtuk. Kenytelenek voltunk leperkalni a zsozsot. Lecsupaszitva a tenyeket tenyleg elore mondtak (mikor megalltunk a tuktukkal a sin mellett), de mi eddigi tapasztalatainkbol kiindulva azt hittuk, hogy ez a szokasos max osszeg, amibol majd haladunk szepen a realis fele.
Innentol a fene nagy baratsagunk mar nem volt a regi. A kovetkezo helyszinen nem volt gond, szepen felmasztunk kettecsken a 358 lepcsofokon egy templomromhoz, nezelodtunk, fotoztunk. Majd tovabb docogtunk a 3. latnivalohoz, ami egy domb tetejere epult buddhista kolostor volt. Ezen kivul meg egy khmer rouge-fele kivegzo barlang is volt itt. Eloszor is azonnal fel akart minket pakolni ket motorra mondvan, hogy ez a domb borzaszto magas. Majd, amikor erre nemet mondtunk (megjegyzem ekkor en mar arra is nemet mondtam volna, ha az orokelet forrasat kinalja ingyen), megprobalt rabeszelni minket egy "guide" igenybevetelere, hisz iszonyu bonyolult az ut, nehogy eltevedjunk, plusz ugye erdekes informaciokat tudhatunk meg a fiutol. Merthogy ez egy kisfiu volt. Nos, az ut felfele kb 20 perc volt gyalog. A kisfiu elindult velunk, de viszonylag hamar kiderult, hogy az angol tudasa kimerult abban, hogy one dollar. Visszakuldtuk, hogy menni fog nelkule is.
Mindezektol eltekinte nagyon jo nap volt, es ha nem lovallom bele magam, biztos fele ennyire se lett volna a srac se idegesito. A tanar pasirol, akivel a gyerekekhez mentunk volna beszelgetni, is o beszelt le minket. Elkezdte tervezgetni a kovetkezo napunkat, es ekkor voltunk kenytelenek bevallani, hogy mar van programunk. Nagy erokkel gyozkodott minket, hogy a vesztunkbe rohanunk es mi dontunk, de ezt nem szabad. Mindezt 15 percen keresztul.
Boca jobban viselte az egeszet, mint en, o eleg ugyesen kezelte a csavot. En a vegen mar nem tudtam nem ingerulten kommunikalni vele. Vegul megjutalmaztuk magunkat egy jo kis vacsoraval a nyolcvanas eveket idezo szocreal etteremben, ahol ismet vilagbajnok kokusz shaket ittunk.