Nehez szivvel, de elhagytuk vegul Sihanoukville varosat. Erdekes visszagondolni az elso buszozasunkra meg Bangkokbol, amikor meg enyhe aggodalom vet erot rajtunk, vagy csak rajtam, amikor a 8 oras buszrol 8:20-kor meg nem is hallottunk. Most mar tudjuk, hogy egyreszt buszt lekesni eleg nehez, masreszt, hogy akarmilyen kaotikusnak is tunik a helyzet, valojaban az itteni szervezok kezbentartjak. Mindig feljutunk arra a buszra, amire kell, majd pedig abba a varosba, ahova akarunk.

Mindenestul (palyaudvaron pocsoles, utasok bevarasa, stb) 5 ora alat eljutotunk Koh Kongba. Ez a tartomanynak es a varosnak is neve, ahol vagyunk. Sot, meg egy szigetnek is. Es csak hogy fokozzuk, a szallasunknak is. Viszonylag hamar lement a szallaskereso kor. A szobank pont jo nagysagu, ablak fronton ez se a legjobb, de 2 napot ki fogunk birni. A zuhanyrol eloszor azt hittem, hogy rossz, de kiderult, hogy csak tul magasra emeltem es addig az eletben nem jut fel a viz. Szoval, zuhanyozni csak turelemmel fogunk.

A motorossal, aki a busztol elvitt a panziohoz mar elkezdodtek a holnapi kirandulasrol az alkudozasi korok, de meg nincsenek lezarva. Ugye mindig az a dilemma, hogy nem tudhatjuk, milyen mertekben vagyunk atverve. Menyire abszurd az osszeg, ami elhangzik. Mivel viszonylag hamar 10 $-t engedett, ezert az tuti, hogy az elso arajanlatot maga sem gondolta komolyan. Vegulis az eddigi esetek alapjan valoszinuleg nem rossz a 20$-os ajanlat a felnapos kirandulasert a vizesesekhez, de azert meg megprobaljuk lecsekkolni mashol is.

Jelenleg ugy fest, hogy 2 napot maradunk, aztan folytatjuk utunk Bangkok fele. Meg csak keveset lattunk a varosbol, de az kellemesnek tunik.