Élménydús decemberi utazásunk sikerén felbuzdulva a producerek úgy döntöttek, hogy egy 2. évadot is megfinanszíroznak és leforgatják I. Bocavarman uralkodásának kezdeteit az angkori birodalom élén. Az Angkor Alapítvány támogatásával.
26-án érkezem, bevetem magam egy vendégházba, aztán másnap talán már képes leszek lábra állni és megtalálni a legfontosabbakat, mint ház, amiben lakom majd hosszú távon, telefon, internet és persze bicikli.
Találkoznom is kell egy csomó pofával, akik helyiek vagy kint ragadt külföldiek és valamilyen módon az alapítvány tevékenységét, meg az enyémet segítik majd. Azt hiszem a legkevesebb, hogy ezzel elmegy majd egy hét, aztán már érkezik is az önkéntesek első csapata akiknek kell majd mondani olyasmit, hogy bakfitty és együtt megbeszélni, mivel is fogunk foglalkozni a tanévben. (Akiknek fogalmuk sincs mi ez, most értük sem írom le, annál is inkább mert még képlékeny és majd közben úgyis kiderül, miről van szó.)

Most pakoltuk be utoljara a taskainkat. Legkozelebb mar csak otthon pakolunk ki, nem egy ujabb vendeghazban vagy hotelben. Fodiekat tegnap kisertuk ki a repteri buszukhoz. Nem voltak tul vidamak, hogy haza kell menniuk. Minket meg ma majd a Szalmaek kisernek ki. Ok meg majd egymast.

Az elmult napokban foleg maszkaltunk, vasarolgattunk, megneztuk a kiralyi palotat, kiprobaltuk a hajozast, meg Boca nagy almat, a sky train-t is. Ott egyebkent megtortent az, amire nagyjabol 1:50 milliard eselyunk volt: ahol leszalltunk az egyik megallonal, pont a Fodiek alldogaltak arra varva, hogy felszalljanak. Igy futottunk ossze ismet azutan, hogy Siem Reap-ban elvaltak utjaink.

Kicsit fura erzes, hogy veget ert ez az egy honap. Az utolso 11 orankat meg megprobaljuk kihasznalni minel kellemesebb tevekenysegekkel. Talan meg beterunk egy bucsu masszazsra, meg persze valami finom vacsorara.

Teljesen veletlenul tertunk be Fat Sam barjaba kozvetlenul azutan, hogy elso koh kong-i beszamolonkat megirtuk, hogy nemi turista informaciohoz jussunk. Valojabn azt szerettuk volna megtudni, hogy a 20$ mennyire realis, amire a motoros fickoval jutottunk vizeses latogatas ugyben. Kiderult, hogy a tulajnak, Fat Samnek, aki valoban egy eleg testes ficko, aznap reggel 10-kor szuletett David nevu fia. A gyermek egyebkent ott aludt egy kisagyban, frissen, ropogosan. Az agya le volt takarva egy haloval, hogy a legyek es a por minel kevesbe zavarja, de nagyjabol ennyire volt elzarva a kulvilagtol. A buszke apa es baratai vidaman iszogattak. Sam egyebkent velunk is kozolte kerek perec, hogy minden italat ma o all, tovabba ajanlott 3 helyet, ahol mindenfele kirandulasokat szerveznek. Vegulis egy kajakos, kirandulos turara fizettunk be.

Masnap reggel 9-re jott ertunk a ket turaszervezo. Mindketten nemetek, az egyik a tulaj, a masik pedig a turavezeto, Johannes. Kocsival kivittek minket a vizhez (egy torkolatvideknel), ahonnan mar csak Johannes jott velunk. Nagyjabol egy ora evezes utan kikottottunk a dzsungelnel es csak a legszuksegesebb csomagokkal folytattuk utunkat. Ez egy uveg viz volt.

Hatalmas koveken lepkedtunk egyre beljebb a dzsungelbe. Ahol mentunk, az az esos evszakban termeszetesen teljes egeszeben vizzel boritott, de most kenyelmesen lehetett haladni. Az en helyzetemet nemikepp nehezitette a nadragom, csak hogy mindig tortenjen velem valami... Amikor ki akartam szallni a kajakbol, Johannes figyelmeztetett, hogy csusznak a kovek, en nagy okosan bologadtam, majd nyakig belecsobbantam a vizbe. Nem csurom-csavarom tovabb a dolgot, eleg annyi, hogy kiszakadt a nadragom es ez nehol akadolyozott a haladasban. De miutan kozel, s tavol harman voltunk az egesz videken, annyira sok embert nem sokkoltam.

Osszesen 4 orat maszkaltunk a dzsungelben, majd visszaterve a kajakokhoz elfogyasztottuk a csomagolt ebedunket (ami benne volt az arban). Valamilyen currys tengeri finomsagokkal teli etel volt. Miutan kicsit pihentunk es en vegre megszabadultam az akkor mar terdig szakadt nadragomtol, ujra vizre szalltunk. Meg egy olyan 2 orat elevezgettunk, igy kellokeppen kifaradva kotottunk ki vegul kozel a varoshoz. Ide ertunk jott a tulaj ficko, akinek sajnos nem tudom a nevet, es elvittek minket a szallasunkra. Eleg kambodzsai modon preselodtunk be a kocsiba, kajakostul, evezostul, vizes cuccostul. Az elso ulesen a tulaj es kambodzsai neje ketten ultek.

Masnap az ujdonsult khmer motoros utazasszervezonkkel (mert idokozben belementunk a vizeseses turaba, valamint a bangkoki buszjegyunket is mar o intezte) indultunk a TaTai vizeseshez. Ket motorral mentunk, termeszetesen ket soforrel. A motorozas egyebkent eleg muris elmeny volt. Miutan a halalfelelmet sikerult legyurnom. Ez persze tulzas (minden szulo nyugodjon meg!). Alapvetoen igaz a kozlekedesre, hogy lassan, komotosan haladnak. Foleg, hogy nem a legmodernebb motorokkal nyomulnak.

A vizeses egyebkent iszonyu szep volt es lehetett benne furdeni. Termeszetesen ez is kepekkel illusztralva lesz majd erdekesebb.

Visszaertunk Bangkokba egy kozepesen faraszto buszut es hataratlepest kovetoen. Most egyelore ennyi (megyunk vacsorazni), reszletes elmenybeszamolo az utrol es foleg a tovabbi koh kongi elmenyekrol a kovetkezo szamban.

Nehez szivvel, de elhagytuk vegul Sihanoukville varosat. Erdekes visszagondolni az elso buszozasunkra meg Bangkokbol, amikor meg enyhe aggodalom vet erot rajtunk, vagy csak rajtam, amikor a 8 oras buszrol 8:20-kor meg nem is hallottunk. Most mar tudjuk, hogy egyreszt buszt lekesni eleg nehez, masreszt, hogy akarmilyen kaotikusnak is tunik a helyzet, valojaban az itteni szervezok kezbentartjak. Mindig feljutunk arra a buszra, amire kell, majd pedig abba a varosba, ahova akarunk.

Mindenestul (palyaudvaron pocsoles, utasok bevarasa, stb) 5 ora alat eljutotunk Koh Kongba. Ez a tartomanynak es a varosnak is neve, ahol vagyunk. Sot, meg egy szigetnek is. Es csak hogy fokozzuk, a szallasunknak is. Viszonylag hamar lement a szallaskereso kor. A szobank pont jo nagysagu, ablak fronton ez se a legjobb, de 2 napot ki fogunk birni. A zuhanyrol eloszor azt hittem, hogy rossz, de kiderult, hogy csak tul magasra emeltem es addig az eletben nem jut fel a viz. Szoval, zuhanyozni csak turelemmel fogunk.

A motorossal, aki a busztol elvitt a panziohoz mar elkezdodtek a holnapi kirandulasrol az alkudozasi korok, de meg nincsenek lezarva. Ugye mindig az a dilemma, hogy nem tudhatjuk, milyen mertekben vagyunk atverve. Menyire abszurd az osszeg, ami elhangzik. Mivel viszonylag hamar 10 $-t engedett, ezert az tuti, hogy az elso arajanlatot maga sem gondolta komolyan. Vegulis az eddigi esetek alapjan valoszinuleg nem rossz a 20$-os ajanlat a felnapos kirandulasert a vizesesekhez, de azert meg megprobaljuk lecsekkolni mashol is.

Jelenleg ugy fest, hogy 2 napot maradunk, aztan folytatjuk utunk Bangkok fele. Meg csak keveset lattunk a varosbol, de az kellemesnek tunik.

A 2010-es kerekparos szezont mi mar elkezdtuk. Tegnap bicajokat bereltunk (egy ocskat egyik helyen 1$, egy jobbat egy masik helyen 2$ ertekben) h korbejarjuk ezt a kis partmenti varoskat, mert eddig csak azt az egy strandot es par utcat ismerjuk ahol az elmult 1 hetben tartozkodtunk. Azert sem akartuk kihagyni ezt a kort, mert a LP es masok beszamoloja szerint is a mi partunk (Victory Beach) nem a legtutibb valasztas, a tobbi strand jobb fekvesu, szebb, jobb ettermekkel ellatott, stb.

Nos, rogton lelovom a poent es egyben friss infoval szolgalhatok a kozeljovoben ide latogatoknak. Az egekig magasztalt Serendipity Beach, a nyugati turistak Mekkaja egy nagy fos. Egy ocska piac soron jutunk el a homokos partig, ami part olyan keskeny h aki a nyugagyabol leteszi a labat elorefele a homokba, annak a labat nyaldossa a viz. A nyugagyak es emiatt az emberek mar szamunkra toleralhatatlan surusegben sorakoznak a parton. Itt sarkon fordultunk iranyba a mi strandunk fele, de a terkep szerint itt meg erinthetunk legalabb 2 masik strandot is. A parti oblokben kanyarog az ut, mi elegge izzadunk a tuzo napon, de haladas kozben ezt nem is lehet annyira eszrevenni, csak megallaskor (ennyiben teljesen azonos az otthoni nyari elmenyekkel). A Sokha Beach tok ures szep partnak nez ki, de egy rendor nem enged be bicajjal, le kene raknunk az ut mellett, de ezt nem akarjuk (van 2 ocska sodronyzarunk azert). Tovabballunk az Independence Beach fele, de mar a neve is egy vicc, mert a hasonlo nevu hotel privat strandja. Talan inkabb Dependence Beachnek kene hivni. Az ut mellett csomo epitkezes es kis kunyhok valtjak egymast a parton, de kozos vonasuk h mindegyik privat partszakasznak nez ki, sehol nem talalunk kijaratot a vizhez. Mar majdnem visszaerunk a Victory reszhez, amikor egy tabla reklamoz egy partmenti seafood ettermet. Megtapogatjuk vastag zsebunket, biztos nem olcso, de most mar legyen. Ez a kis ut vezet ahhoz a hidhoz amit itt epitenek a sziget fele, igy a pillereket megcsodalhatjuk kozelrol is. Innen nezve nem is tunik olyan oriasinak mint a partunkrol. Az ettermnek is sajat partja van, gyorsan lecsekkolom a pia arakat, nem veszes, kikerek egy uveg sort es irany a part. A bicajokat itt sem engedik a vizig, de a maganteruleten belul azert nyugisabban lezarhatjuk. A part itt ugyanolyan homokos, nehol koves, de pont egy csucsoknel van, szoval ennyit vegulis megert a latogatas. Meg naplemente elott visszamegyunk, kicsit meg kerekezunk a kornyeken, aztan visszaadjuk a bringakat. Az este tovabbi resze az elozo napok forgatokonyve szerint zajlik.

Szoval a tanulsag: megint belenyultunk a tutiba, mert a Victory Beach resz tunik a legjobb valasztasnak, szeles homokos part, kellemes szallasok es ettermek, nyugati fekves (naplemente) es allitolag meg olcsobb is mint a tomegpart.

Ja, a varosi latogatasunk masik celja az volt h ketseget kizaroan megtudjuk, tenyleg megszunt-e a komp Sihanoukville es Koh Kong city (hatarvaros) kozt a tengeren, mert a sok buszozas utan most szivesen mentunk volna a tengeren hajoval. Miota megcsinaltak szepen az utat, azota szunetel a komp, ezt irja a konyv, a buszjegyarus ezt mondja, de ugye ez utobbinak meg nem adunk egybol hitelt. A benti utazasi irodas is hatarozottan ezt allitja, igy egyre tobb jel utal a sejtes beigazolodasara. Ma valoszinuleg megvesszuk a buszjegyeket es holnap tovabballunk Koh Kong fele, ami mar a thai hatarnal van, allitolag a partja hasonloan kellemes mint itt es egy nemzeti park is van a kozeleben vizesessel. Ha megsem olyan jo, legfeljebb hamarabb erunk vissza Bangkokba amit meg ugysem neztunk meg.

Mondanom se kell talan, hogy nem volt semmi tervunk, illetve pontosabban csak terv foszlanyaink voltak az estere. Mindketten a tengerpartot szemeltuk ki 2010 koszontesere, de az addig vezeto ut nem volt kidolgozva. Napkozben ismet a parton voltunk es azt azert sikerult kitalalnunk, hogy majd elmegyunk vacsorazni es felmerjuk milyen tortenesek vannak a varosban.

Mire osszeszedelodzkodtunk es kileptunk a szobabol, nagyjabol 10 fele, kiderult, hogy a haziak (a La Vida Loca emberei) mar nagyban sutogetnek es iszogatnak. Minket is invitaltak. Eleve nem nagyon volt ellenervunk, de miutan a menut is vazoltak, a kerdes vegkepp eldolt. Volt kuszkusz, tengeri herkentyus salata (csilei recept), sult hal, krumpli, fokhagymas kenyer es spanyol edessegek.

A csapat eleg nemzetkozi volt. Az alap sved-spanyol fiukhoz jott meg ket finn lany, a fonok fiu anyukaja es ferje, valamint venezuelai baratnoje es annak occse. Meg volt meg par ember, akikrol nem tudtuk meg, hogy honnan valosaik. Mi fokent Fredericoval beszelgettunk, aki argentin. Nagyjabol olyan, mintha egy Almodovar filmbol lepett volna elo. Azt is egy 2 oras show keretben tudna elmeselni, hogy mit evett reggelire. Ejfel elott nem sokkal Miguel, a fonok fiu (illetve csak mi hivjuk igy, mert tok demokratikus a banda, a haverok is segitenek mindenben, pedig nekik elvileg semmi kozuk a panziohoz) nem kis erofeszitesek aran beterelte szeretteit es haverjait egy kisbuszba, hogy elmenjenek a tavolabbi partra. Minket is hivtak, de mi inkabb setalni indultunk kettecsken.

A kozeli parton, ahova lementunk, van egy orosz etterem es bar. Ott volt a nagy buli. Igazabol ez otthoni mercevel nezva azert nem volt annyira nagy, de itt mindenkepp a legnagyobb. Mi csak ket sorert tertunk be. Egy kis uveg pezsgo 30$ volt.

Lattuk, hogy mindenfele tuzijatekkal keszulnek, igy soroskorsokkal a kezunkben, a tengerben alldogalva vartuk a musort. Aztan odebb kellett vonulnunk, mert a szoke copfos orosz csavo faklyaval a kezeben nem tunt olyan profinak. Gyakorlatilag a szerencse es/vagy a joisten iranyitotta  a raketak utjat.

A tuzijatek utan Boca meg megmartozott a tengerben, kicsit uldogeltunk meg, majd hazasetaltunk.

Par napos hallgatasunk oka csupan az, hogy igencsak belejottunk ebbe a tengerparti, nyaralos eletformaba, aminek teljes egeszeben at is adtuk magunkat. Kialakult mar egy napi rutinunk, amit en ugyan kicsit megbolonditottam egy laza gyomorrontassal. Semmi komoly, meg mar vege is. Kicsit gyenge voltam es leszukult azon etelek kore, amit szivesen fogyasztottam. Nagyjabol leves es gyumolcs kepezte az etrendemet. Bevetettem a palinka gyogyito erejet, amit a gyomorrontas elmultaval is lelkesen alkalmazok reggelente:) Biztos,ami biztos.

Mielott lemegyunk a partra a Na Na etteremben elfogyasztjuk a nap elso finomsagait. Itt is az egesz csalad surog-forog, es gondolom senkit nem lepunk meg a hirrel, hogy szimpatikus csapat. Az apuka, az eddig latott pasiktol elteroen eleg magas, es mindig kuncog, amikor meglat minket. A szomszedban is van egy etterem, ahonnan gyakran atjon egy kislany, aki olyan 2 eves lehet. Valoszinuleg o vinne a Kambodzsa legaranyosabb gyereke cimet, ha lenne ilyen.

A parton, ahol a nap nagy reszet toltjuk, talalkoztunk egy magyar nenivel. Egesz pontosan o szurta ki, hogy magyarul beszelunk. 30 eve el Belgiumban es nagy vilagutazok a ferjevel. O az elso magyar, akivel az egesz ut soran talalkoztunk. Ok mar 4 eve jarnak ide, es eddig mi voltunk az elso magyarok, akikkel osszefutott.

Tervezunk egyebkent egy bicajos varos es kornyek felfedezest, de eleddig meg nem sikerult leszakadnunk a tengerrol. Mar felmertuk az egyik hely bringa allomanyat, ami ossz-vissz 2 db-bol all. Viszonylag biztatoak, de azert van riziko faktor egy hosszabb turaban. Az ido most nem is olyan meleg, igy alklamas is lenne a bringazashoz.

A part viszonylag rovid, de szerencsere nem zsufolt. Azt hiszem, 7 etterem van kozvetlenul egymas mellett. Ezeknek van egy terasz szeru fedett resze, plusz meg jopar nyugagy es napernyo is ki van rakva a homokba a terasz ele. Mi altalaban a homokra szoktunk leheveredni, majd a nap vege fele megyunk az egyik etterembe falatozni. Van par arus, aki fel-ala maszkal es vagy gyumolcsot, vagy rakot, vagy kendoket, karkotoket, nyaklancokat arulnak. Ezen kivul vannak csajok, akik masszazst, manikurt, pedikurt, szortelenitest ajanlgatnak. Mi ezeket le szoktuk razni, de azert van, hogy kicsit kuzdeni kell veluk.

A naplementet be szoktuk varni a parton. Sorocske, gyumolcs turmix, madarak korusa es kis nyuszik. Na jo, az nem. De ertitek gondolom.

Megerkeztunk a mar nagyon vart tengerparthoz. Az erkezes es szallaskereses a szokasos forgatokonyv szerint zajlott. Egy spanyol-sved erdekeltsegu kis bungalos helyen kototunk ki a Victory Beach reszen kicsit feljebb a Wheather Station Hillen, de meg kellemes gyaloglo tavolsagra a parttol. A vendeglatoink laza europai fiatalok, rogton kertunk is toluk ajanlatot ebedhez es jo tippet adtak le egy kozeli kis csaladi kifozdehez (a legtobb etterem tulajdonkeppen ilyen mindenhol). Az elfogyasztas es ucsorges kozben mar erosodott bennunk a gyanu h itt minden kulonosebb erofeszites nelkul faszan el fogunk tolteni 1 hetet, pedig akkor meg nem jartunk a parton.

A part nagyon kellemes, homokos, kifejezetten kis szemcses. Ezen a parton epp nem sokan vannak, egyaltalan nem tolonganak a turistak, meg a vonzobb partmenti barokban sem. Vegigsetaltuk ezt a reszt, egy helyen beultunk egy shake-re, ahol ki is lehet fekudni nyugagyakra, igy a naplementet akkor mar bevartuk ott. A shake darabja 1$ volt, a helyszin es latvany figyelembe vetelevel versenykepes ajanlatnak tunt.

Ez a part a konyv szerint azert kevesbe nepszeru, mert a szomszedsagaban egy kikoto van, de igazabol nem zavaro es csak egy molo az egesz, a strandolas elvezeti erteket nem rontja. A parttal szemben 2 sziget is latszik, oda ugy tudjuk lehet hajoval menni korbenezni. Epp egy magas hid epul a nagyobbik fele a szarazfoldrol.

A varos erkezesunkkor a szokasos koszos kisvaros benyomasat keltette. Tobb nagyobb partja van, melyek gocpontokka alakultak, a hotelek es minden egyeb ezek kore csoportosul. Bringaval terveztuk bejarni a kornyeket, bar jo bringa kell hozza valtoval, mert dombok vannak rendesen. Ajanlottak h napi 5$-ert motort is berelhetnenk, de ezen meg gondolkozunk, mert egyikunk sem valami tapasztalt e teren, az izzaszto nyari bicajozast viszont jobban birjuk. Igaz, Anna?

Tovabbi elmenyeket majd megosztunk, ha felocsudtunk az eddigiekbol.

PP nem annyira kaotikus es zsufolt mint ahogy a Lonely sugallta, legalabbis a tobbi varoshoz kepest. Azert latszik h nagyvaros, joval mocskosabb es szmogosabb. Az uj szallasunk kozelebb is van a kellemesebb folyoparti es belvarosi reszekhez. A folyopart kifejezetten kellemes es beljebb is nagy terek vannak a palota kornyeken. A palotat es az ezust pagodat egyebkent kihagyjuk, fenykepeket lattunk roluk, nem olcso a belepo es annyira nem is erdekel a kiralyi pompa egy szegeny orszagban, inkabb visszatetszonek talalom.

Ma gyasznapot tartottunk, mert meglatogattunk 2 helyet ami a Voros Khmer remuralom helyszinei voltak. Az egyik egy iskolabol atalakitott borton, vallato- es kinzo intezmeny (S21), itt valogatott modszerekkel kinoztak es bortonoztek a rendszer ellensegeit, akik kozt sok no es gyerek is volt. A szobak jo reszeben fenykepek vannak a bortonlakokrol, de nehany helyen azt latjuk ahogy megtalaltak a helyszint a felszabaditaskor es az utolso par szerencsetlen hullajat a kinzasok utan fotokon dokumentalva. Sok leiras is tartozik a kepekhez ami megvilagitja a hatteret a dolgoknak, bar azt nagyon igy sem lehet megerteni, ahogy szisztematikusan irotta az aktualis uralkodo osztaly a nepet.

A masik helyszin par km-re a varostol a Gyilkos Mezok, ahol az S21-bol odaszallitottakat vegeztek ki gyors utemben barbar modon. A csecsemoket pl. egy fahoz vagdostak h egy jellemzo peldat emlitsek. A helyszin most zarandokhely, tobbszaz elhunyt csontjai allnak vitrinben, valamint a tomegsirok godrei is jol kivehetok, mellettuk jelzes h hany embert kuldtek bele.

A tuktukosunk nem volt bobeszedu, de rendes volt, csak rakerdezett a tovabbi lehetosegekre, de nem eroltetett semmit.

Estefele maszkaltunk a kornyeken. Nagy bulinak tunik az egesz, pl. egy komoly szokokut korul sok csalad husol. Es mindenhol gyerekek rohangalnak, ami a meretukhoz kepest szep teljesitmeny.

A varos alapitas helyen epult Wat Phnom-ot egy seta alkalmaval erintettuk, ez egy kis dombon van (az egesz varos tok sik), a kornyezo park foleg helyi csaladok es majmok szorakozohelye. A palotak erdektelensege miatt holnap reggel valoszinuleg tovabb allunk Sihanoukville, azaz a tenger fele! Valoszinuleg a szilvesztert ott toltjuk, mert allitolag jo helyszin erre a celra, de tervezunk par turat a tengerparton masfele is, tehat ez nem biztos, csak az h kb 2 hetig tengerpartos program kovetkezik.